tl;dr: ez egy őrült félév volt. gyors és őrült.

tl;dr II: alkalmazott reziliencia gyakorlat márciustól júniusig.

Kisiskolás korom óta összesen egy évet töltöttem "hivatalos" tanulmányok nélkül, bár akkor meg éppen módszerspecifikus képzéseket végeztem, szóval, na, tanultam akkor is. Eltelt tehát 19 év úgy, hogy ilyen-olyan iskolapadokban ültem, és most, ebben a 19. évben meg iskolapad helyett az íróasztalomnál, a teraszon az asztalnál, néha az étkezőasztalnál ülve tanultam és tanítottam kb. 3 hónapon keresztül, mert jött egy olyan, hogy koronavírus-járvány, és hozott magával egy távoktatást útitársnak. Nem, nem fogom tudni kikerülni a járványt, mert teljesen átszervezte az életem minden területét, és így a PhD-t is.

Januárban még nyugodtan készülődtünk a tavaszi félévre, felvettem szépen az óráimat, néztem az ütemtervem, vártam a konferenciákat, és igyekeztem meggyógyulni abból a ronda megfázásból, amit karácsonykor szedtem össze, és úgy január végéig tartott. Félév elején van egy beszélgetés, amikor a következő néhány hónap terhelését, céljait beszéljük át, és már ott látszott, hogy baromi izgalmas időszak előtt állok, és a végére valószínű el fogok fáradni. Ez kell ide!

Sokkal izgibb lenne dramaturgiai szempontból, ha előbb azt írnám le, mi volt a terv, és csak utána mutatnám meg, hogy aztán mi lett belőle, de rövidítek, és itt hagyok egy táblázatot. Aztán pedig külön posztokban megmagyarázom a táblázatot.

+ 1 ultimate változás: a szorgalmi időszak utolsó 8 hetét és a vizsgaidőszakot távoktatásból vezényeltük le. Segítek, a szorgalmi időszak 14 hétből áll, az újratervezés az utunk felénél következett be. Kicsit olyan, mintha a félév eleje nem is lenne, mert a távoktatás sokkal intenzívebb és fárasztóbb volt – hát persze, ez volt az új terep, sokkal kevesebb kognitív séma nélkül, sokkal kevesebb tapasztalattal, sokkal több kihívással, sokkal több rezilienciával és sok-sok megoldással.

A hogy néz ki egy hetem/napom teljesen új értelmet nyert: reggel 8tól kb. este 6ig dolgoztam, aztán kis pihi meg kutyaetetés, aztán vissza a laptop elé, este 11-ig vagy éjfélig, de volt 2-3 extrém eset, amikor este 10től reggel fél7ig dolgoztam. Itt szeretném egy kedves ismerősömet idézni: "Abbahagyni lehet, befejezni nem.". Side note magamnak: tanuld meg abbahagyni. 

Mielőtt számszerűsíteni kezdené bárki is az órákat, szólok, ne tegye. Amikor ezt csinálod, nem olyan, mint egy "átlag" munka – persze, azt is van, hogy hazaviszed, nem tudod kizárni, stb. Ez a félév akkor is kemény lett volna, ha a szokásos menetrend szerint, tantermi oktatással nyomjuk le. Így viszont jött a plusz átszervezés, találd ki az újat, rakd össze, tájékoztasd, segíts használni, segíts nem félni, tartsd fenn a figyelmét, és amúgy tegyél bele mindent, maximálisan.

Mielőtt azt hinnéd, hogy ez az egész, minden megpróbáltatásával – mert amúgy hello, ezen kívül még bőven volt más elfoglaltság is, meg magánéleti dolgok – taccsra tett minket, szólok, hogy ne tedd. Annyi kimondott és leírt pozitív visszajelzést kaptunk egymástól, hallgatóktól, másoktól, mint előtte ritkán. Sokan voltak hálásak, sokan lelkesek, sokan egyre kiegyensúlyozottabbak, és sokaknak mi segítettünk, azzal és ahogyan oktattunk és csináltuk a félévet. Biztosan van, aki nem szeret annyira beadandókat olvasni. Nos, én ebben a félévben 75 beadandót (ebből 63 3-5 oldalas, 12 11-13 oldalas), 4 diplomamunkát és 2 projekt dolgozatot olvastam el – utóbbi két típust 2-3x is, mert itt nemcsak értékelsz, hanem támogatod is a hallgatót a folyamatban. Ez összesen kb. (tényleg kb.) 650 oldalt jelent, szóval kicsit olyan volt, mintha +1 kötet Harry Pottert is olvastam volna. Volt olyan bedandó, amiben 1-1- bekezdés a köszönetnyilvánításról szólt, és volt olyan beadandó, amiben a hallgató meghatóan őszinte volt felénk. Nem könnyű olvasmányokat kaptunk, hanem részletes és tartalmas önreflexiókat, gondolatmeneteket, és sok-sok nyitottságot, befogadást. Ez a félév igazi hullámvasút volt, de eléggé úgy tűnik, hogy sokszorosan megérte a befektetett munka. Igazából, ha csak egy hallgatónak tudtunk, tudtam segíteni bármelyik kurzussal vagy bármelyik témavezetői konzultáción, megérte – és láss csodát, még inkább úgy tűnik, hogy nem csak egy ilyen hallgató volt. :)

Most pedig, mivel ilyen még nem volt, és jóóóóóó sok tapasztalatunk és új ötletünk született, szépen nekiálltunk rendszerezni és feldolgozni ezeket, hogy még jobb és minőségibb oktatásban részesülhessenek a hallgatóink - legyen az tanteremben vagy távolról. 

Hálás vagyok a hallgatóinknak, hogy ők is aktívan bekapcsolódtak ebbe a félévbe, kértek, szóltak, visszajeleztek, és velünk együtt tettek azért, hogy a távoktatásban is értéket teremthessünk.

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, nagyon hálás vagyok Ágotának, hogy minden percben sokszorosát kaptam tőle – nem csak ebben a félévben – abból a támogatásból és sok fontos dolgoból, amiket itt most leírtam. <3

Előre szólok, ez most kicsit más lesz: csak nyomokban tartalmaz PhD-t, elvégre a pszichológus diplomámmal "egy üzemben készült".

Vélemény helyett inkább gondolatcsomag és olyan nézőpont megoldása, ami a pszichológusi létből, az egyéb képzésekből, a saját önismereti órák számából, a saját részre szóló terápia és coaching folyamat felismeréseiből, és az eddigi klienseim visszajelzéséből állt össze.

Íme az eredetileg Instragramon megosztott sztori, változtatás nélkül közölve (kivéve azt a néhány betűt, ami az instáról kimaradt):

"halihó!
arra gondoltam, hogy kivételesen megosztok veletek néhány gondolatot arról, hogy szakemberként mit javaslunk, hogyan dolgozunk (többes szám= nem mindenki, de én, és akikkel én dolgozom együtt), amikor a kliensek nagyon mély és személyes témákkal fordulnak felénk.
talán az egyik legfontosabb, hogy az ő céljuk a fejlődés, de legalábbis az, hogy kisebb-nagyobb lépéseket tegyenek a számukra "jobb" irányba.
ez itt nem tanácsadás (azt amúgy sem teheti a pszichológus), és nem is iránymutatás vagy megmondás.
nem kell úgy lennie, ahogy leírom, de talán érdemes elgondolkodni rajta.
szakterületem miatt sokat dolgozom a pozitív átkeretezéssel, az erősségeink optimális használatával, és a megküzdéssel.
minden alkalommal emlékeztetem a klienseimet (vagy éppen a hallgatóimat), hogy az önreflexió (és ne gondold azt kérlek, hogy enélkül menni fog a fejlődés) melós dolog.
ugyanígy felhívom a figyelmet arra, hogy a fejlődés egy folyamat, hagyjunk neki és magunknak is időt hozzá, és próbáljuk ki az elfogadást akkor is, ha kihívásokba ütközünk.

mióta legtöbben otthon vagyunk, a korábban is erős online jelenlét és megjelenési lehetőség tovább fokozódott. szerencsére, sokan látják már azt is, hogy most igazán lehet időt találni arra, hogy kicsit önmagunkra figyeljünk.
nem, most nem a mindfulnessre vagy a meditációra gondolok. sokkal inkább arra, hogy mi zajlik bennünk. olyan ez kicsit, mint a tavaszi nagytakarítás.
jöhetnek a felismerések, az aha-élmények, és majd utána, amikor készen álltok, a cselekvésbe fordított fejlődés.
tudtátok, hogy amikor például coaching folyamatban (hagyományos terápiával nem foglalkozom, viszont coaching pszichológusként a coach és a pszichológus eszköztár is rendelkezésemre áll) egy adott témával dolgozunk, a kliens felé irányuló kérdések többsége arra irányul, hogy ő hogy van ebben a helyzetben, ő miből látja a változást, és csak kisebb részben foglalkozunk azzal, hogy a környezete ebből mit vesz észre, ők hogyan reagálnak?
a mentális fejlődés belső munka, aminek lehet a környezetedre gyakorolt hatása, de alapvetően benned történik.

szeretném még egyszer hangsúlyozni a "benned" fontosságát. elcsépelt a "magadért tedd", de igaz.
ha a párkapcsolatodon szeretnél dolgozni, elsősorban magadra számíthatsz, hiába vagytok ketten a játékban. magadon tudsz formálni, változtathatod a viselkedésed, de a párod ugyanígy magával dolgozik, és a kettőtök interakciója ezen viselkedési változások szerint alakul majd.
hasonló a helyzet, amikor a manapság hot topicnak számító önelfogadásról beszélünk. ez egy rendkívül tág téma, különböző megközelítési módokkal, és számos reakcióval (utóbbiban pedig sokszor közrejátszanak a társadalmi normák - és itt nem az elvárásokról beszélek).
emlékszel még a belső munkára? nos, önértékelés és önelfogadás esetén – nem túl meglepő módon – belül kezdjük a munkát, és bizony a fókuszt sokszor ott is tartjuk, csak mellé vesszük fokozatosan a környezet visszajelzéseit.
éppen ezért elgondolkodtató, amikor self-acceptance hashtagtől és pucér képektől hangos a mindenféle online platform.
fiúk és lányok, mielőtt erre a szintre ugrottatok, megvolt a naplózás, a tükör előtti pozitív beszélgetés magatokkal, vagy éppen az a sokáig halogatott kérdésáradat egy bizonyos másik felé?

emlékeztetőül: ez belső munka.
kérhetsz visszajelzést, és sokszor jól is jön, hogy tovább tudd csiszolni magad, de továbbra is te dolgozol magadon, magadban. rajtad kívül senki sem fogja pontosan ugyanazt gondolni, érezni, látni, megélni. ez a sajátod.
készíthetsz magadról képet (tök jó gyakorlat!), de próbáld ki, hogy megtartod magadnak, és saját magadnak írod meg, amit mástól szeretnél hallani: hogy milyen jó így a hajad, milyen csinos rajtad az a ruha, vagy éppen milyen jól állnak a sok nevetéstől keletkezett szarkalábak.
nagy úr a társas kívánatosság, és fontosak a környezetünk visszajelzései, de az önelfogadás nem kell, hogy exhibicionizmusba forduljon.
jöhet egy gondolatkísérlet?
tegyük fel, hogy van egy szuper fotód, amit ország-világ elé tárnál, hadd lássa mindenki, milyen okos és szép vagy, és/vagy mennyire elfogadod magad, milyen fantasztikus belső értékeid vannak (mert vannak).
ugyanezt a képet kitűznéd nyomtatva a hirdetőtáblákra is?
az a fokozott arousal szint, ami a reakciók iránti várakozást jellemzi (lehet a vágyakozás manapság jobb szó) nem biztos, hogy az önértékelésedet fogja támogatni.
kezdd inkább magaddal, aztán olyanokkal, akik között biztonságban érzed magad. aztán amikor már nem dacból ignorálod azt, aki máshogy lát téged, mint vártad, veregesd meg a vállad, mert ismét tettél egy lépést a saját jóllétedért és mentális egészségedért.

szóval íme néhány ötlet, ha tényleg magaddal dolgoznál:

• self-talk tükör: adj magadnak pozitív visszajelzést, fedezd fel magad, keress olyan részeket magadon, amik kedvesek számodra, tetszenek. mondd el magadnak ezeket. hangosan. a szemedbe nézve.
• vezess naplót azokról a pillanatokról, amikor erősnek, magabiztosnak érezted magad. mit tettél ekkor? hol voltál? kik voltak veled? legközelebb ezt a cselekvést próbáld reprodukálni, ne magát az érzelmet.
• írj levelet magadnak a jövő azon pontjából, amikor úgy érzed, kellően "rendben vagy". írd le, hogyan viselkedsz, kikkel veszed magad körül. a jövőbeli éned adjon tippet a jelenkori énednek, hogy hogyan tudja elérni a "jó" állapotot. nem kell sok tipp, engedd meg magadnak a kis lépéseket.
• kifelé tekintés: beszélgess a hozzád közel álló, számodra fontos személyekkel, hogy ők milyen értékeidet, tulajdonságaidat, képességeidet szeretik benned. nézd meg, hogy ezekből minek vagy tudatában, mi lepett meg, és mi az, amit akár jobban is szerethetnél magadban, magadon.

ha szeretnéd, privát üzenetben megoszthatod, hogy mit tapasztaltál a gyakorlatok elvégzése során.

ha szeretnéd, mondd el az élményeidet a hozzád közel állóknak."

 További, nem konkrétan a PhD képzéssel kapcsolatos gondolatot a hamarosan induló Erősségblogon olvashattok majd. Addig is, ha szeretnétek önmagatokkal dolgozni, és fejleszteni az erősségeiteket, megküzdési stratégiáitokat, a PhD kutatásom részeként indítok egy ingyenes fejlesztőprogramot, amibe bárki csatlakozhat, aki dolgozik. (Az is jöhet, aki nem dolgozik, de szeretne fejlődni, nekik nem munkaspecifikus gyakorlatok vannak.) Ha kedvet kaptál, vagy szeretnél többet megtudni a dologról, írj kérlek egy rövid emailt a baloghblanka@erg.bme.hu email címre, és elküldöm a program leírását. Elöljáróként: a mesterszakos diplomamunkám készítésekor hasonló programmal dolgoztam, és az akkor egy hónap hosszúságú program mérhetően pozitív változásokat eredményezett a résztvevők életében.

A képek a szerző tulajdonát képezik, felhasználásuk engedélyköteles.

tl;dr: mintatanterv a való életben és élet a való életben.

tl;dr II: hálagyakorlat a való életben.

Van egy mindmapem. Pontosabban több, mert újabban ezekből élem az életem. Segítenek eligazodni, mert annyi minden történik párhuzamosan és gyors egymás utánban, hogy még én is - aki egyébként szereti a pörgést -, csak kapkodom a fejem.

Kezdjük az alapoknál.

Az elején minden félévben kötelező legalább 2 tárgyat teljesítenem. Ez ebben a félévben három lett, van egy Academic English kurzusom, amit imádok, és két PhD kurzusom, amik most a témám szempontjából is tök jó lehetőségeket tartogatnak (például, az egyik megküzdési stratégiához tartozó fejezetrészt el tudom készíteni ebben a félévben). Meg amúgy felvettem 5 PhD-s készségfejlesztő kurzust, és már nagyon várom őket. Ide veled, új tudás.

Aztán ott van az oktatás, ami félévenként 2 órában (!mármint, elvileg a 45 perces blokk egy óra értelemben!) értelmezendő. Az előző félévben két tárgyban tartottam összesen három alkalommal órát. Ebben a félévben hálás-lelkes-izgatott-büszke vagyok egyszerre, mert négy tárgyban, összesen 10 alkalommal tarthatok órákat. Ebből kettőt angolul.

Folytatódik a lista a kutatással. Nos, az előző félév végére megszülettek az első eredményeim az előkutatásból, most pedig a fő kutatási fázis előkészítése zajlik. Itt az az érzésem, hogy amint befejezek egy feladatot, lesz kettő újabb. Várom a pillanatot, amikor elkezdődik maga a mérési rész, és elkezdenek szállingózni az első adatok. Várom már, hogy újra adattáblákból álló hatalmas papírok legyenek a szőnyegem. Várom már, hogy újra elvesszek a számokban és szövegekben. Várom már, hogy újra új összefüggéseket fedezzek fel. Várom már, hogy összegezhessem, mit alkottam.

Van még konzultáció. Ezt hetente csináljuk, és van, hogy 10 különböző téma van, meg van olyan, mint a tegnapi, amikor összesen 3 dologról beszélünk, de annak kell másfél óra.

És, ettől a félévtől már van publikáció is. Mármint, még nincs, de lennie kell. Majd. Valahogy. Valahol.

Szóval ez volt a mintatanterv. Ezen kívül van még négy csodás diplomamunkázóm, két projektes hallgatóm, etikai bizottsági titkári feladatok, GTK UP+GRADE szakmai vezetés, GTK online magazin szerkesztői feladatok és a csapat koordinálása, meg ami úgy jön. Például Izlandon az Európai Pozitív Pszichológia Konferencia, merthogy elfogadták az előadás és a poszter absztraktomat is. Ez még mindig hihetetlen érzés kicsit.

Ezt most úgy írom, hogy elfáradtam valamennyire.
Elfáradtam valamennyire, mert ma úgy néz ki, sikerült átadni valamit 8 középiskolásnak, hogy könnyebben vegyék a kihívásokat.
Elfáradtam valamennyire, mert közben rengeteget kaptam tőlük az őszinteségükkel és nyíltságukkal, és azzal, ahogy bevonódtak a feladatokba.
Elfáradtam valamennyire, mert sokat nevettünk, miközben önismeretet gyakoroltunk.
Elfáradtam valamennyire, mert őszintén úgy gondolom, Szandival és Gyurival szuper alkalmat hoztunk össze, és sikerült értéket teremteni.
Elfáradtam valamennyire, mert ma is fejlődtem.

Hálás vagyok, hogy annyi jó dolog van az életemben, hogy mindmapre van szükségem hozzájuk.
Hálás vagyok, hogy olyan dolgokban fáradhatok el valamennyire, amik miatt minden nap megéri felkelni.
Hálás vagyok, hogy inspiráló emberekkel dolgozhatok együtt.
Hálás vagyok, hogy ezt van kivel megosztanom.
Hálás vagyok, hogy ez az életem.

Attól függetlenül, hogy alapképzés elején még egyáltalán nem volt tervben a PhD, az utolsó évemben már azért több doktoranduszt megismertem, különböző kutatási területekről, és be kell valljam, néha poén szinten felmerült, hogy na majd én is.

Viszont poén ide vagy oda, voltak inspiráló személyek és pillanatok, amik ha nem is közvetlenül, de közvetve hozzájárultak, hogy tudatosabban vágjak bele ebbe az egészbe.

Jöjjenek hát a saját tanulságaim, helyenként mások által:

1. Beszélj olyanokkal, akik már belevágtak

Ez egy olyan jó tanács, amit én egy olyan barátomtól kaptam, aki próbált lebeszélni a doktoriról. Ugyanakkor, talán ez volt az egyik leghasznosabb az elején, mert így jobban fókuszáltam a PhD-juk különböző szakaszában lévő ismerőseim szubjektív megítéléseinek objektív szempontlistába ültetésére, mintsem az én saját szubjektív elgondolásaimra - anélkül konstruálva a dolgokat, hogy bármi fogalmam és/vagy tapasztalatom lenne a doktori képzésről.

2. Járj utána a feltételeknek

Kezdettől fogva úgy vagyok vele, hogy akárhova jelentkezem, az én felelősségem, hogy a lehető legtöbb információt begyűjtsem az elvárásokról, lehetőségekről, meg úgy mindenről. A Doktori Iskolánk honlapján elég részletesen le van írva minden, a felvételitől kezdve egészen a végzésig. Tényleg minden ott van, ha pedig valami nem egyértelmű, lehet emailt írni és telefonon érdeklődni, én kizárólag kedves és segítőkész tanulmányi ügyintézőkkel beszéltem, akik még hétvégén is válaszoltak.

3. Csekkold az élethelyzeted

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a tanulmányaimat követően volt egy évem eldönteni, hogy munka vagy PhD - mármint, hogy mikor és hogyan. Kezdetben levelezőn képzeltem el az utamat, majd munka közben rájöttem, hogy én a valódi hivatásomnak szeretném szentelni az életem, kutatni és oktatni akarok mellette, így beláttam, hogy a nappali képzés jobban támogatja ezt az elképzelést. Az ösztöndíjas vagy önköltséges kérdés is hasonló. (Ismétlés: doktori ösztöndíj a képzés első 2 évében 140.000 Ft/hó, utolsó 2 évben 180.000 Ft/hó; önköltségesen 200.000 Ft/félév a mi képzésünkben.) Ha olyan munkahelyed van, amit szeretsz, jól is keresel/nem tudod azt a bevételkiesést megengedni magadnak, akkor sanszos, hogy a költségtérítéses verzió passzol jobban hozzád, ebben az esetben "szabadabb" vagy, persze mindenki maga dönti el, hogy mennyire maxolja ki a rendelkezésre álló időt. Ha nincs munkád/ nem vagy jól benne és kb ugyanannyi bevételt jelentene az ösztöndíj/ nem okoz jelentős kiesést, valószínű jól megleszel az ösztöndíjas verzióval, ebben az esetben viszont érdemes több időt tölteni a tanszéken.

Én az a típus vagyok, aki nem szereti tologatni a dolgait, a határidő az határidő. Mielőtt belevágsz, érdemes átgondolni, hogy a következő 4-6 évben hogyan tudod összeegyeztetni az életed többi területével és az elköteleződéseddel az egész doktorit.

Ugyanitt: a doktori drága hobbi ahhoz, hogy önköltségesen időtlen időkig húzd. 

+1 Próbáld ki kicsiben

Ha még egyetemen vagy, egész könnyű dolgod van, mert csomó lehetőség adott a gyakorláshoz: TDK-zhatsz, bekapcsolódhatsz folyó kutatásokba, versenyezhetsz, stb. Ha éppen nem jársz egyetemre, de érdekel a doktori, a TDK amúgy nyitott az egyetemeken, szóval ülj be, hallgass előadásokat és kapcsolódj be a véleményezésbe. Kutatáshoz "kívülről" is csatlakozhatsz, konferenciára jóformán bárki mehet, a tudományos cikkek (tanuld a stílust) szintén bárki számára elérhetők.

Ha pedig minden megvolt, és még mindig úgy gondolod, hogy belevágnál: hajrá!

December az év utolsó hónapja, de nem a félévé. Talán a leggyarkabban elhangzott kérdés az elmúlt 1-1.5 hónapban az volt, hogy sok vizsgám lesz-e, meg hogy mennyire leszek elfoglalt vizsgaidőszakban. Attól függetlenül, hogy hagyományos értelemben MA óta nem volt vizsgám, a vizsgaidőszakból nekem is jutott valamennyi, az évzárás meg minden tanulmány és életmód (szóval mindegy, hogy tanulsz, dolgozol, gyerekezel, nyugdíjas vagy, stb) esetén évzárás. Az eddigiektől eltérően, az elmúlt 1 hónapban nem igazán volt időm leülni írni. De. Most. Van. - legalábbis addig, amíg a kutyám a lábam helyett a játékaival játszik.

tl;dr: az évzárás húzós dolog.

tl;dr II.: de élvezni is lehet.

Továbbra is megtartom az időbeosztás struktúráját, viszont azért most mást is tartogatok. Legutóbb november 24-ig láttátok a naptáram részleteit, úgyhogy most jöjjön, ami azóta történt:

november 25. - projekt, új klienssel 1. coaching ülés

november 26. - AIT óra, másik coaching, coaching saját részre

november 27. - edzés, Nyílt nap felkészítés a szuper csapatomnak, ebéd Ágotával, AIT óra, Orr Máté megismerése személyesen (csekkoljátok Máté festményeit itt, szerintem zseniális, imádom minden munkáját)

november 28. - edzés, projekt

november 29. - BME Nyílt nap (2 órás karaktererősségek workshop, majd kerekasztalbeszélgetés), első találkozás kiskutyámmal, coaching saját részre

november 30. - családozás

december 3. - tanszéki értekezlet, ebéd Dalmával és Eszterrel, AIT óra, GTK online csúnyapulcsis bulika

december 4. - edzés, AIT óra

december 5. - edzés, Nyílt nap kiértékelés

december 10. - edzés, AIT óra, Abstrct interjú a GTK online magazinba (itt a srácok friss EP-je, patent darab lett!)

december 11. - legőrültebb nap decemberben: edzés, sütés, AIT óra, projekt

december 12. - edzés, projekt, coaching saját részre

december 16. - edzés, pszichológia zh felügyelet, AIT dinner

december 17. - kiskutyámnak babakutya holmik, PhD óra konzultáció, AIT záróprezentáció, coaching saját részre

december 18. - terepgyak prezentációk a másodéves MA-soktól, edzés

december 19. - második legőrültebb nap decemberben: projekt, tanszéki karácsony (ami a félévem egyik legkedvesebb estéje volt), projekt karácsonyi koccintás

december 20-tól vagyok out of mindenféle office, ami azt jelenti, hogy napi 2x nézem meg az összes emailfiókomat, dolgozni pedig akkor tudok, amikor a kiskutyám alszik.

Ami a mindennapok mellett van még, az a projektem és a háttérmunka, ugyanis december 4-én kilőttem az első PhD kérdőívemet, így december 15-én nemcsak a diplomamunkám, de ennek az új témának az absztraktját is beadhattam a 2020-as Európai Pozitív Pszichológiai Konferenciára, úgyhogy most fingers crossed.

December egészen izgalmas volt egyébként, szuper volt minden pillanata, rájöttem, hogy még mindig nem kéne éjszakáznom - de továbbra sem sikerült jól beosztani az estéimet, és úgy néz ki, megérkezett az a hét, amikor van alkalmam kibontani az elmúlt félév történéseit. Olyanokra gondolok, mint:

• mi is ez az AIT óra?
• PhD kurzusom
• oktatás (óratartások, zh felügyelet, terepgyak prezentációk, beadandók olvasása)
• GTK online magazin
• BME Nyílt nap
• TDK
• Kutatók éjszakája
• kutatásom
• publikáció és konferencia
• minden, ami nem PhD (egészség, magánélet, egyebek)

És ha már úgyis mindenki az újévi fogadalmain gondolkodik, én teszek még egyet így év végére: készítek egy összefoglalót a kedvenc pillanataimról a szeptemberben kezdődött életemről. Merthogy hiába 4 év a PhD képzés, egyre inkább világossá válik - a környezetemnek is-, hogy ez túlmutat egy újabb papíron, és valahogy úgy működik a szakmai (és privát) identitásommal, mint Griffendél kardja: mindent magába szív, és még erősebbé válik.

ja és PS: boldog karit!

tl;dr: a holtidő fogalmának megszűnése; naptár-betekintő és "miért éri meg" - köszönetáradattal fűszerezve

tl;dr: nincs olyan, hogy nem tudod megoldani, hogy legyen időd a kapcsolataidra. 

Haladunk. Mindjárt vége a novembernek, mindjárt vége a szorgalmi időszaknak. Majdnem félévet írtam, pedig az egészen január végéig tart. 

Kis ismétlésként: az volt a vállalásom magam felé, hogy kedden, szerdán és csütörtökön a PhD van főszerepben. Nem mintha egyébként ne határozná meg az összes többi napomat és formálná az identitásomat folyamatosan - ezek azok a napok, amikor bent vagyok a tanszéken, egyetemi dolgokat intézek, oktatok(*), a saját óráimra járok, meg amúgy meetingről meetingre megyek.

Úgy tűnik, hasznosnak találtátok a napi rutint és időbeosztást bemutató részt, úgyhogy most megosztom azt is, hogyan lett a kezdetben igencsak szellős három napomból "csutkára" rakott naptár, hogy néz ki most a to do listám, meg amúgy egyáltalán mi a fene történt, mióta utoljára írtam. Mert az, hogy beindultak a dolgok csak valami nagyon szégyenlős, visszafogott eufemizmus, amit kedvesen mosolyogva mondok az érdeklődőknek. Nem igazán tudom mindig fejből felsorolni, hogy éppen mi történik, mert semmi sem lineáris és statikus, minden él, mozog, napról napra fejlődik és növekszik - és én imádom ezt az egészet, visz magával, reggel felébreszt és nap végén elaltat, közben meg szárnyakat ad. Nem, nem valami tripet nyomok éppen, csak valami ilyesmi, amikor a napjaid minden percében azt csinálod, amit szeretsz.

Nagyjából naponta háromszor kapom meg a "Hogy bírsz ennyi mindent" és a "Hogy csinálod" kérdéseket, amik hallatán vagy zavarba jövök, vagy jobbító szándékkal gyorsan felsorolok 5+1 tippet, mintha valami női magazin két lábon járó rózsaszín oldala lennék, csak a populáris "#time management" és "#personaldevelopment" témák nem rám írva lennének, hanem hangoskönyv módjára szavalnám azokat. (Amúgy akit eddig lebombáztam az én "how to" gondolataimmal és szokásaimmal, örömmel fogadta, szóval lehet ez mégsem olyan rossz dolog).

Szóval, legutóbb ott váltunk el a naptáramtól, hogy október 11. (péntek). 

október 15. - edzés, Gyuri TDK konzultáció, GTK social meeting, AIT óra, HBA előadás és workshop

október 16. - edzés, Eszterrel ebéd, AIT óra, coaching (saját részre)

október 17. - edzés, interjú a Képzési tájékoztatóhoz; indulás túrázós hosszúhétvégézni

október 18. - coaching (saját részre), hosszúúúúú séta az erdőben (ezen a hétvégén min. napi 10 km-t sétáltunk)

október 21. - vérvétel (figyelj magadra), óramegfigyelés

október 22. - edzés, interjú a Képzési tájékoztatóhoz, 2 nemzetközi call (ezt azért hagyom most itt, mert nagyon jók voltak), AIT óra; éjszaka még másfél óra vezetés, merthát sokkal jobb reggel már a Balaton partján sétálni, mint utazással kikukázni az egész délelőttöt

október 23-24. - azt hiszem, összesen két órát dolgoztam, az összes többit a fantasztikus őszi idő élvezetével töltöttem; 24-én délután irány vissza Budapestre, majd 15 perccel később már indultam haza, most is vidékre

október 25. - 2 előadás a pszichológiáról a volt gimim pályaorientációs napján

október 27. - irány Bécs, csodaidő a cikkolvasásra amíg utazunk

október 28. - edzés, este PhD community első alkalom

október 29. - edzés, bevezetés az alkalmazott pszichológiába PhD óra, első hivatalos általam tartott óra

október 30 - nov 3. - Olaszroszág, napi 1.5-2 óra munka engedélyezve

november 4. - gyors pénzügyi megbeszélés a dékáni hivatalban, első nagyelőadós általam tartott óra

november 5. - tanszéki értekezlet, Gyuri TDK konzultáció, GTK social meeting, AIT óra, edzés

november 6. - edzés, dietetikus (figyelj magadra), AIT óra, 

november 8. - fontos találkozóval egybekötött ebéd, GTK online magazin kick off 3 újságíróval

november 11. - második nagyelőadós általam tartott óra

november 12. - TDK nap, Dalmával és Eszterrel ebéd, este pedig Gyuri I. helyezésének ünneplése

november 13. - Menedzser Storytelling event (tanulj másoktól)

november 14. - edzés, GTK online interjú, GTK sociall meeting, BME nyílt nap meeting, PhD community team building

november 15. - edzés, plusz tanszéki idő

november 18. - pszichológia zh felügyelet

november 19. - tanszéki értekezlet, kurzus beadandó megbeszélés, 2 GTK online interjú, AIT óra, 3. GTK online interjú

november 20. - edzés, GTK online interjú, HK elnök meeting - eddig tartott az egyik energiaraktáram

november 21. - edzés, GTK online szerkesztőségi ülés (10 újságíróval), BME nyílt nap meeting, motivációs beszélgetés, Dalma ebéd, hallgatói meeting, GTK online interjú - eddig tartott a másik energiaraktáram

november 23-24. - zh javítás, PhD blog, kérdőívfordítás, bevezetés az alkalmazott pszichológiába PhD óra felkészülés

Arra gondoltam, benne hagyom most nektek az edzéseimet meg néhány privát programot, amik a legtöbbet töltöttek az elmúlt hetek során. Hozzátenném, hogy általában 6-6:30 körül indul egy napom, és éjfél körül fekszem le aludni. Ami a naptárba írós dolgokon kívül és közöttük történik pedig a projektemen való munka, a saját kutatásom előkészítése, olvasás, társasági élet. Merthogy a barátaim és a családom még mindig jól vannak, köszönik. Haza a korábbi viszgaidőszakos ritmusban (tehát 4-5 hetente) jutok, de a szüleim megértése, segítőkészséges és szeretete megoldja azt is, hogy ők jöjjenek hozzám, hogy együtt legyünk. Ugyanitt szeretném megjegyezni a barátaim rugalmasságát, és kiemelni, hogy még a többünk számára új felelősségekkel teli időszakban is meg tudjuk oldani, hogy időt töltsünk együtt. Most kicsit szipogok, mert nem tudom elég sokszor megköszönni nektek, hogy vagytok, és hogy így vagyunk. 

Visszatérve az elmúlt hetek történéseihez, van itt néhány mérföldkő. Igazából még mindig fenntartom, hogy lenne időm minden témáról külön írni - és amúgy szeretnék és várhatóan fogok is, de korábbi kiégett agy szindrómám fokozódni látszik, és az új szint az agyfolyás, jellemzően este 7-8 körül, ami kb. egy óra csendben üldögélést vagy céltalan alapmozgást jelent. Furán néz ki, de hasznosnak bizonyul, mert utána még 3-4 órán keresztül tudok ultrahatékonyan dolgozni. Ez ilyen fura olaszos/spanyolos szieszta az agyamnak, csak délután helyett estére csúsztatva.

Jöjjön tehát egy sorrend nélküli spoileráradat a következő bejegyzésekről, hogy mi is az, ami miatt minden egyes nap M E G É R I

- megéri, amikor 6 hét kemény munka után ott ülsz a QII-ben kedd este, és látod, ahogy a hallgatód első helyezést ér el TDK-n a szekciójában és OTDK jelölést kap, és téged tisztelt meg azzal, hogy témavezetőjének választott (szívből gratulálok, Gyuri)

- megéri, amikor visszahívnak a gimidbe, hogy a hivatásodról beszélj (köszönöm Mejszi, hogy féltettél anno)

- megéri, amikor két hét alatt a 4 főből álló szerkesztőség 11 főre bővül (köszönöm a teljes csapatnak)

- megéri, amikor a PhD community miatt, egy kliensednek tudsz arra a problémájára is szakembert ajánlani, amiben te nem tudsz segíteni (szia, Dorottya!)

- megéri, amikor nemcsak befogadnak és segítenek a beilleszkedésedben, de inspirálnak a kutatásoddal kapcsolatban is (Dalma, Eszter, nem is lehetnék hálásabb nektek)

- megéri, amikor gyors segítség kell a nyílt nap egyik programjához, és a hallgatók azonnal lelkesen jelentkeznek (köszönöm, fiúk-lányok, és azt is, hogy januárban is jöttök)

- megéri, amikor a magánegyetemi órádon az első angol pitched után annyit mondanak a többiek, hogy olyan volt, mint egy TED talk 3 perce sűrítve (thank you guys, you are amazing)

- megéri, amikor az új ötleteknek teret engednek, szívesen fogadják a lelkesedésed és megbíznak benned (Emma, még mindig köszönöm, hogy együtt dolgozhatunk)

- megéri, amikor olyan meetingeken vehetsz részt, ahol percről percre inspirálnak (Áron, mással nem lenne ilyen jó az ötletelés)

- megéri, amikor üdvözlik az ötleteidet és számítanak rád (Márti, Karesz, köszönöm)

- megéri, amikor a témavezetőddel olyan jól működtök együtt, hogy tudsz önállóan dolgozni (Ágota, ez az egész nem lenne nélküled)

- és végül, igazán megéri, amikor a fentiek által és az egésznek köszönhetően napról napra tanulok, fejlődök, és ebből talán valamennyit sikerül másoknak is átadni

Most pedig itt hagyok egy képet a noteszem első lapjáról, mert ez a nem mindegy.

tl;dr: unatkozni nem fogsz, és van az az alváshiány, amin már a 3 kávé sem segít.

tl;dr II: tekerj le az aljára és nézd meg a képet.

Másfél hónap. Ennyi telt el azóta, hogy elkezdtem a phd képzést. Nagy levegő. 

Nos, egyelőre örömmel mondhatom, hogy az előttem érkezők intelmei és figyelmeztetései még nem következtek be, cserébe jött egy kis hideg is a melegre. Inkább kevesebb, és még mindig a viselhető kategória. 

Utóbbival kapcsolatos megéléseimet ide most nem pakolom ki - gondolkodtam rajta, mert elvileg az lenne a célom, hogy kvázi feketén-fehéren itt legyenek a történések, és ezzel segíthessem azokat, akik tanakodnak. Ennek oka az, hogy nem rendszerszintű dolgokról van szó, és mivel volt szerencsém egy szintén most startoló doktorandusz lánnyal is beszélgetni (csak ő másik képzésben, másik egyetemen, tök más témában), látom, hogy egy privát beszélgetésben sokkal jobban árnyalhatók ezek a tapasztalatok.

Szóval, még mindig ott tartok, hogy szeretem a döntésem, és szeretem azt is, hogy ott csinálom, ahol. Még mindig sokkot kapnak az emberek, amikor megtudják, hogy ez bizony még négy év elköteleződés, én meg mosolygok, szépen, kedvesen.

Dióhéjban az elmúlt másfél hónapról: bőven lett volna időm írni. Energiám már limitáltan, az agyam meg az első hetekben úgy kiégett délután fél hatra, hogy öröm volt nézni. Tehát, eddig nem írtam, de most fogok, méghozzá hosszabban most, aztán igény szerint kicsit jobban kibontom az altémákat is.

Státusz update közben: még az elején kifejtettem, hogy szerencsésnek mondhatom magam, amiért van lehetőségem csak erre koncentrálni. Állításom fenntartom, valamint kiegészíteném egy majdnem-idézettel amit egy adjunktustól hallottam - négy évig nem volt magánéletem, nappal csináltam az egyetemi dolgokat, aztán mikor már mindenki hazament és csend volt, cikkeket olvastam. Kezdőd(get)ik. Már nem indulok el úgy otthonról, hogy ne lenne nálam jegyzetfüzet, toll, sorkiemelő és 2-3 cikk. Kádban a Harry Potter helyett újabban cikket vagy szakkönyvet olvasok és megtanultam egy mondatba sűríteni a doktori témámat. Ugyanitt: család, baráti kapcsolatok, edzés és egészség jól vannak, köszönik szépen.

Tehát a másfél hónap. Tényleg dióhéjban.

Szept. 2. - PhD beiratkozás; Kutatók éjszakája kick-off meeting; PhD évnyitó

Szept. 3. - első tanszéki értekezlet; első szakcsoporti megbeszélés; első MA-s workshop

Szept. 5. - tréning előkészítés; fotózás; szakos tájékoztató az elsős MA-soknak

Szept. 10. - első Leadership & Entrepreneurship Studies óra az AIT-on

*innentől ez kedden és szerdán ismétlődő tényező*

Szept. 11-13. - tréning az elsős MA-sokkal a Balatonon

Szept. 18. - Kutatók éjszakája megbeszélés Mesivel és Trixivel, ők segítenek a workshopnál hallgatói oldalról <3

Szept. 26. - kari kommunikációs megbeszélés

Szept. 27. - Kutatók éjszakája előadás és workshop

Okt. 1. - TDK konzultáció szuperkirály MA hallgatómmal, Gyurival;első társszerzős cikk véglegesítés

Okt. 3. - kari kommunikációs megbeszélés

Okt. 7. - óramegfigyelés; PhD community kick-off

Okt. 8. - TDK konzultáció; kari social kick-off

Okt. 9. - konzultáció a saját témavezetőmmel

Okt. 10. - PhD kurzus; kari kommunikációs megbeszélés; interjú; kari kommunikáció megbeszélésII

Okt. 11. - kari kommunikációs megbeszélés

Ezek az események. Hogy mi van ezeken kívül? Unalom biztosan nem. Mutatok néhány mintanapot.

Edzéssel indítok, aztán irány a tanszék, TDK konzultáció, az AIT óráig mindent intézni, amit kell. Ide tartozik, hogy havonta egyszer van tanszéki értekezlet és szakcsoport megbeszélés, ez nagyjából le is fedi a délelőttöt. Aztán irány az Infoparkból a Graphisoft park, ahol életem első angol nyelvű óráján veszek részt, és a kis cuki bölcsész besorolású diplomáimmal arról tanulok, hogyan építsünk céget, mindezt úgy, hogy az egyik csoporttársam a Dartmouthról van, fejben számol megtérülést és kockázatot prezentáció közben és mindennek tetejébe még jó fej is - és szerencsére nem tud magyarul és ezt most nem érti :). Óra után vissza a városba, még belefér 1-2 meeting vagy az életem rendezése aka főzés, takarítás, fellélegzés.

A következő nap szinte ugyanez, annyi, hogy a délelőttöm során nincs se megfigyelni való óra, se más “kötöttség”, szóval van idő dolgozni a saját dolgaimon és ha úgy jön ki, Ágotával itt tudunk beszélni.

A harmadik dedikált egyetemi nap is edzéssel indul -meglepő, mi?-, délig munka, aztán kari kommunikációs megbeszélés, meg ami még beesik.

Összességében, eléggé beindult az élet, alakulnak a felelősségteljes dolgok, és minden héten többször lehetek hálás azért, hogy ezen a pályán lehetek, jobbá tehetem mások életét (ők mondták!) és eközben megélhetem a saját sikereimet.

Megtiszteltetés, hogy a hallgatók hozzám is fordulnak a kérdéseikkel; hogy Gyuri úgy gondolta, engem szeretne témavezetőjének a TDK során; hogy Mesi és Trixi segítettek a Kutatók Éjszakáján; hogy ugyanezen az eseményen előadhattam és segíthettem kicsit közelebb kerülni annak a 30 embernek a saját erősségeihez; hogy még vár rám néhány további előadás; hogy részt vehetek a kar kommunikációjában; hogy a magánegyetemi órán az oktatóm - aki nem mellesleg elismert üzletember- azt mondja, örül, hogy járok az órára és hogy jól érzem ott magam. Megtisztelő az a bizalom, amivel a hozzám közel állók és azok, akik kezdik megismerni a munkásságom fordulnak felém. 

Másrészről köszönöm, hogy az előttem járók nyitottan állnak hozzám és segítenek. Itt most nyugodt szívvel tudnék kiemelni 8-10 embert, de ezt majd inkább nekik, személyesen.

Szóval ezt most lekerekítem itt, és megyek szépen megírni a mai hálanaplómat, elvégre ez az egyik kedvenc intervenciós gyakorlatom.

Végül, itt hagyom az eddigi legkedvesebb dolgot, ami "A Note to the Reader" címszó alatt valaha olvastam.

A szóbeli felvételiket, meg úgy általában a szóbeli vizsgákat, és egyéb performanszokat valami különös aura övezi. Én legalábbis, a magam kis felkészülős módján szeretem ezeket is lehetőségeimhez mérten körüljárni, és az általánosabb infokat összeszedve nekimenni a dolgoknak. Nos, ez talán azért van, mert bár kicsi koromtól kezdve sokat versenyeztem (értsd: tanulmányi versenyek, mert az legalább jól ment, nem úgy, mint a cooper futás), a szóbeli érettségiknél megkezdődött az a számonkérési forma, ami bizony nem olyan könnyen bejósolható, amiben jelentős szerepet vállal az a készségem, mely által nemcsak a random információkat (tehát, hogy ki mit mondott/irt egy három évvel ezelőtti vasárnapon), de a strukturált gondolkodást kívánó tételeket, összefüggéseket is megfelelően tudom elmagyarázni.Igen, az első ilyen az érettségi volt, de igazából azt még élveztem is, még ott is, amikor éppen vizsgáztam. Aztán jött az egyetem, ahol az írásbelik voltak többségében, majd jöttek a szigorlatok. Vannak ilyen szavak által előidézett paráim, úgyhogy én a szigorlatot, csak azért, mert szigorral kezdődik, valami brutálnehéz dolognak tartottam, és elképzelni sem tudtam, hogy milyen lehet az a szóbeli vizsga, ami szigorlat. Meg záróvizsga. Merthogy ezek olyan méltóságteljes vizsgamonstrumnak tűnnek első hallásra, pedig valójában sima szóbeli vizsgák, csak nagyobb az anyagrész és kicsit több múlik rajtuk.

A PhD felvételiről emailben jött a tájékoztatás, nem sokkal a jelentkezési csomag beadása után. Az időpont nem volt újdonság, hiszen azt előre kiírják a honlapra, idén június 14., péntek volt A dátum. Ezen, és a beszélgetés pontos helyszínén kívül viszont nem igazán volt pontos információ publikusan. Maradt a jól bevált módszer, érdeklődtem a témavezetőmtől és a korábbi években felvételizettektől, aztán pedig jött a tájékoztató.

A tájékoztató mail

Egyrészt, itt bizony “Kedves PhD felvételiző” vagy, ami nekem első olvasásra hatalmas mosolyt csalt az arcomra (meg utána többedik olvasásra is), mert éreztem, hogy ez már más, itt már nem a diplomáért megyek, hanem a céljaim következő szintjéért.

Ebben a mailben ismét benne volt a felvételi pontos ideje és helye, valamint a szertartás menete és a beosztásunk. 

Ezek szerint egy óránk lesz egy külön teremben felkészülni - tehát elolvasni egy angol nyelvű cikket, ami kapcsolódik a megjelölt témámhoz (ezt rendszerint a témavezető választja számodra, és a felvételi bizottság megkapja előre, szóval itt már ne utazz arra, hogy úgyse olvassák el), majd erről a cikkről röviden beszélünk a felvételi bizottsággal. Még egy dolgod van előzetesen: az utolsó két befejezett tanéved összesített átlagát ki kell számolnod (ha te is két éves mesteren vagy, akkor nincs más dolgod, mint szépen megnézni neptunkában, vagy visszaemlékezni, hogy mit mondtak a záróvizsgás eredményhirdetésen).

Hogyan készülj?

Hát, mondjuk nézd át még egyszer a leadott kutatási terved. Én olvastam néhány plusz cikket a témámhoz kapcsolódóan még, mert van egy olyan része, ami számomra is újabb terület. A másik, amit megtettem, hogy felhivtam a témavezetőmet, és szépen elmondtam neki a módszertani részt, hogy mit hogyan szeretnék, milyen ütemezéssel, mit várok ettől, ő pedig felvette a konstruktiv kritikus szemüvegét, és feltett néhány kérdést, amit még érdemes volt átgondolnom.

A felvételi beszélgetés

Mivel nyári nap volt, és tudtam, hogy egy régebbi épület felső szintjén leszünk, ahol nem biztos, hogy lesz klima, felvettem a stratégiai világos szettet. Na most, mielőtt bármi praktikus dolog következne, ami valóban a tudományos részre vonatkozik, jöjjön egy kéretlen jó tanács: legyél csinos. Nem kell ruha ruhában és magassarkúban menni (ahogy én tettem), ha nem érzed kényelmesnek vagy nem illik a stilusodhoz, de add meg a módját. Tudományos pályád viszonylagosan meghatározó perceire készülődsz.

Szóval a felvételi beszélgetés

Megérkezel a kijelölt helyre a kijelölt időpontban (a felvételid előtt 1 órával és 10 perccel), és az adminisztrációs pultnál bemondod a neved, meg ami info még szükséges lehet (pl. témavezető neve vagy hogy melyik témakörre jelentkeztél -nálunk jelenleg ez vagy kognitív vagy alkalmazott pszicho). Ott megkapod a cikket kinyomtatva, amit a témavezetőd választott neked, és ha van hely, akkor már egyből mehetsz is be a felkészülő terembe olvasni.

Erre egy órád van, kapsz jegyzetelős papírt, meg amúgy a cikket is megtarthatod, szóval abban is nyugodtan aláhúzhatsz, jegyzetelhetsz, ami csak jólesik. Én vittem egy sima és egy színes tollat, többnyire ez a kombó vált be, ha szerettem volna rövidebb idő alatt strukturálni egy addig ismeretlen infocsomagot.

Az absztrakt hasznos dolog ilyen szempontból, azzal kezdtem, és a végén is azt olvastam el még egyszer, plusz ide jegyzetelgettem néhány fő gondolatot. A cikk többi részét szépen sorban olvastam, bár itt azért hozzátenném, hogy nem baj, ha az alap/mesterképzés meg mondjuk a gap időszak alatt is olvasol cikkeket, könnyebb kiszűrni a releváns mondatok a sok however közül.

Papiron egy órád van a cikk elolvasására, viszont ha az előtted lévő hamarabb végez, akkor sanszos, hogy te is hamarabb mehetsz a megvitatós részre. Itt is igy volt, úgyhogy vettem két nagy levegőt és átsétáltam a másik terembe. Az asztal egyik oldalán ott volt szépen a szék nekem, a másik oldalán pedig ott ült a felvételi bizottság (a bizottság elnöke és még két kogos tanárnő), valamint a témavezetőm és még egy fiatal lány, aki tippem szerint doktorandusz lehetett. Nos, itt a köszönés kicsit érdekesen jött ki, mert magáztam a bizottsági tagokat, majd sziával köszöntem a témavezetőmnek és a lánynak.

Ezt követte a cikk megvitatása. Többségében a bizottság elnöke kérdezett, miután röviden összefoglaltam az olvasottakat. Ő leginkább a módszertani dolgokra volt kiváncsi, majd jött a lehetőség, hogy a többiek is kérdezzenek. A témavezetőm azt kérdezte, hogy melyik alkalmazott módszert venném be akár a saját kutatásomba, egy másik bizottsági tag pedig arról érdeklődött, hogy a kutatásomnak (meg a cikk alapját képező intervenciós programoknak) amúgy milyen költségvonzata van, és hogy a cégek mennyire nyitottak erre.

Összességében egy kellemes szakmai beszélgetésről volt szó, ahol a cikk összefoglalása, a kérdések megválaszolása és a saját kutatásomhoz kötés volt a fókuszban. Zárásként átbeszéltük a pontokhoz szükséged dolgokat (úgymint átlag, tudományos tevékenység, nyelvvizsgák, stb), az elnök elmondta, hogy július elején lesz eredmény, majd kedvesen elköszöntünk, és szépen kijöttem. Elköszöntem a lányoktól, akik az admin részt csinálták, és izgalmamban gyorsan el is indultam lefelé. Már a bejáratnál jártam, mikor hívott a témavezetőm, hogy amúgy ő csak engem hallgatott meg, és várjam már meg, ne rohanjak. Megvártam szépen lent Ágotát, akitől kaptam egy hatalmas ölelést (ezzel sikerült az izgatottságom egy részét feloldani), majd ultracuki módon átadott nekem egy dobozzal az egyik kedvenc csokimból. Megnyugtatott, hogy jó voltam, és ne aggódjak, szerinte tuti felvesznek. Elsétáltunk felém, átbeszéltünk néhány dolgot, hogy mi lesz majd szeptemberben, és mire elköszöntünk, úgy éreztem, hogy aznap nem igazán lehetett volna jobb pénteki progim.

Ekkor már abban a megbecsült helyzetben vagy, hogy feltehetőleg minden alapkövetelménynek megfelelsz ahhoz, hogy részt vehess a felvételi eljárásban. Ez két részből áll: a jelentkezésből és a felvételiből (utóbbi egy szóbeli felvételi, amiről még lesz később bővebben).

tl;dr: ha az előző posztban nem láttad vagy újra lekattintanád: az összes jelentkezési info itt van, lentebb pedig tippek, tapasztalatok és mini K épület idegenvezetés várható.

A pure jelentkezési process

Ami kellett a jelentkezéshez (a BME Pszichológia Doktori Iskolájának hivatalos honlapjának vonatkozó része):

• jelentkezési lap (ha hozzám hasonlóan nem kognitívra, hanem alkalmazott pszichora jönnél - tehát mindennapjaidat a GTK-n töltöd és nem a TTK-n, akkor a jelentkezési lapon ezt írd a fejlécbe: Termtud Kar, Alkalmazott pszichológia témakör)
• egyetemi oklevél (alap- és mesterképzéses másolva, de nem árt, ha magaddal viszed az eredetit is)
• nyelvvizsga bizonyítvány másolata (vidd magaddal az eredetit is és akkor nem kell hiteles másolat, itt elég a legmagasabb szintű, de figyelj a honosításokra, ha kell)
• szakmai életrajz (ami nálam benne van alapjáraton: gyakornoki helyek, munkahelyek, projektek (munkák és tanszéki megmozdulások is, csak külön szedve), 
• publikációs jegyzék (ezt megcsináltam külön, és a szakmai CV-ben is helyet kapott)
• rövid kutatási terv (ez kb egy oldal, legyen benne rövid bevezetés, hogy miért ez a téma, miért újszerű és mi a hozzáadott értéke, szakirodalmi háttér tényleg röviden - néhány forrás elég, csak a legfontosabbak-, milyen mintát és módszereket tervezel, valamint, hogy mit vársz a kutatásodtól, milyen további lehetőségeket nyit meg)
• TDK, OTDK díjak másolata (nekem egy csudi részvételi igazolásom volt, mert tanszéki különdíjnál nem jutottam tovább:))
• ha munkaviszonyban állsz bármilyen céggel, kell a munkáltatói igazolás, hogy biztosítják számodra a képzés során a felkészüléshez, órákhoz, stb szükséges időt - aka munkaidő kedvezmény)
• írásos ajánlás, minimum két olyan személytől, aki az adott szakterület elismert képviselői (ebből ötöt szedtem össze, amiből egy a témavezetőm ajánlása volt, kettő a két módszerspecifikus képzésvezetőmé, egy egy korábbi tanáromé - aki azóta nagyon jó barátom is egyben <3, valamint egy korábbi mentoromé - akivel dolgoztunk is együtt és egyébként is felnézek rá, szakmailag brutál módon otthon van és folyamatosan fejleszti magát)
• felvételi ejárás díjának befizetési igazolása (print screen is elég, nekem ez 8.000 forint volt)
• +1, amiről nem szól a fáma: tanszéki fogadónyilatkozat
• ++1: ugyebár vannak ezek az “alap” mellékletek, meg van, amit még te raksz hozzá, ilyenek a cikkmásolatok, mindenféle képzéses és versenyes oklevélmásolatok, kutatócsoport tagság, szakmai tevékenység igazolása (pl munkaprojektek, tanszéki projektek) és bármi, amit szakmainak vélsz és érdemesnek tartod, hogy bemutasd

Ami a jelentkezési lapot illeti

Kezdünk mindenféle alapadattal, utána van egy személyi igazolvány száma és egy adószám, ez mondjuk viszonylag új lehet a sablonjelentkezésekhez képest. Ezt követi a

• doktori program megnevezése: ezt a hivatalos honlapon tudod csekkolni, nekem Pszichológia Doktori Iskola volt)
• választott téma megnevezése: nem kell aggódni, ez még nem a saját kutatásod neve, hanem a felsorolásból szépen kiválasztod, hogy a témádhoz és témavezetődhöz melyik “standard” cim tartozik (nekem Jóllét, stressz és pozitív pszichológia a munkahelyen)
• témavezető neve - értelemszerűen, nyilván érdemes (sarcasm alert) egyeztetni előtte vele, merthogy van szabályozás arra, hogy egy témavezető egyszerre hány doktoranduszt fogadhat, meg úgy egyáltalán. A PhD nem egyszermélyes buli even if a legtöbb melót a saját szorgalmaddal kell beletenned.
• képzési forma: saját döntésed, hogy melyikre jelentkezel. Nálunk csak nappali tagozatos képzés van hivatalosan, és nagyjából az a helyzet, hogy ha szeretnél ösztöndíjat kapni (első két évben havi 145.000 forint, a második két évben havi 180.000 forint), akkor jelentkezel az állami ösztöndíjas helyre (egy vagy kettő szokott lenni, szóval brace yourself), felvételizel, és ha többen vagytok az adott helyre, akkor a felvi alapján dől el, hogy ki kapja a helyet), ez viszont azzal jár, hogy vállalod, hogy X időt a tanszéken töltesz, besegitesz az ottani dolgokba, röviden: aktívan részt veszel a tanszék életében; a másik lehetőség, hogy inkább megtartanád a munkahelyed és a magasabb fizetést, cserébe a PhD követelményein túl nem igazán töltesz időt a tanszéken, nem vonódsz be annyira a mindennapokba és fizeted a tandíjat, ami jelen esetben (értsd: ebben a képzésben, ebben a doktori iskolában) félévenként 200.000 forintot jelent.
• egyetemi oklevél adatai: minden okleveled (legalábbis, ami releváns)
• nyelvvizsga bizonyítványok adatai (minden)
• eddig végzett tudományos munka: na ez itt tényleg a tudományos rész lesz, konferenciák, előadások, poszterek, cikkek, könyvek, stb. - itt is javaslom a relevanciát szempontként venni
• tanszék véleménye (fogadókészség): ezt itt is be kell írnod, meg kell róla a külön igazolás is a tanszékvezető aláírásával, hogy bizony, tudnak rólad és vállalják, hogy végigkísérnek téged a következő X (jó esetben négy) éven
• majd felsorolod a mellékleteket, egyébbe pedig a plusz mellékleteket, amiket szeretnék megmutatni a bizottságnak

Ha minden megvan, akkor nyomtass, fénymásolj, tűzz össze és rendszerezz. Nézd át háromszor, szedd össze az eredeti verziókat a hivatalos doksikból, pakold bele szépen egy mappába (ami nem fog megtörni/behajlani/elázni) és irány a dékáni hivatal.

Hint azoknak, akik szintén ezt a doktori iskolát választják: a K-ban felmész az első emeletre, és a Dunával szemben állva, a Duna felőli bal oldalsó folyosón sétálsz (majdnem) végig. Ott kopogsz (mert illedelmes vagy), de lehet, hogy nem hallják, szóval benyitsz, köszönsz, és a belső folyosó végén találod Vida Máriát, aki egy tündéri nő (és baromi gyorsan és segítőkészen reagál az emailekre). Ő átveszi tőled az anyagokat, átnézi a pakkot, hogy minden benne van-e, csekkolja a nyelvvizsgákat (mertugye nem feltétlen kell hitelesített másolat), válaszol a kérdéseidre, átadja a felvételivel kapcsolatos általános infokat és sok sikert kíván. Te meg utána boldogan sétálsz ki, és valószínű azt érzed, hogy perpillanat jobb helyen nem is lehetnél. Velem legalábbis ez történt.

Minél előrébb vagy a tanulmányaidban, annál inkább számítani fog, hogy milyen a háttered, és ahhoz, hogy egyáltalán bekerülj a felvételizők közé, meg kell felelned bizonyos követelményeknek, elvárásoknak.

Ha hozzám hasonlóan szeretsz alaposan megtervezni dolgokat, akkor az alábbiakat tekintsd egyrészt viccnek (éljenek a gyorsan összerakott, jó dolgok), másrészt az általam megfizetett tanulópénznek, hogy lehet ezt bizony nyugisabban is - mert jónak jó volt így is.

tl;dr: minden részlet itt (ha hozzánk jönnél), ez egyben a következő lépést (a konkrét jelentkezést) is magában foglalja (ha nem olvasnád el a következő posztot), egyébiránt tippek és tapasztalatok alább.

Lelkes előkészületek és lelketlen halogatás

A PhD jelentkezésről azt gondoltam az elején, hogy valami nagyon magasztos dolog, tök sokat beszélgettünk róla a témavezetőmmel, hogy majd miket kell összeszednem, hogy mi mennyit érhet nagyjából a felvételi bizottság előtt, és hogy jó lesz ez.

Az életem első, iskolában töltött 17 évében végtelenül egyszerű volt a képlet: tanulnom kellett. Egyetem alatt mondjuk mindig dolgoztam is valamit, mert szerettem volna, ha nem frissdiplomás és pályakezdőként vágok neki annak a bizonyos nagybetűs életnek, hanem csak frissdiplomásként. Igen, itt szeretném nem is olyan halkan megjegyezni, hogy mostanában csak annak nincs gyakornoki helye vagy munkája, aki nem szeretne ilyet.

Szóval, egyetemen már volt egy level up, és érdemes volt összeegyeztetni a tanulmányokat a munkával. Szerencsésnek tartom magam, amiért az egyetemet nappali képzésen végezhettem, és elég volt mellé annyi órát vállalnom a gyakornoki helyeimen, amennyit be tudtam passzintani a tanulás (haha) mellé - jellemzően 20, 30 órát, nyaranta pedig a kellemes negyvenest. Mondjuk erről még majd azért kicsit mesélek - előre szólok, nem mindig sikerült 10/10 menedzselnem az életem minden területét, úgyhogy aki ilyenforma érzelmi támogatásra vágyik, jöjjön vissza máskor is olvasni.

A mesterdiploma után következett az a bizonyos egy év szünet, amiről már volt itt szó korábban. (Ismétlésként: javasolt kihagyni minimum egy évet a mester és a PhD jelentkezés között, hogy tapasztalatot szerezzünk, megismerjünk valódi szervezeti működéseket és hasonlók.) Az én szünetem az alábbi felosztásban működik jelenleg (még néhány napig):

• diploma után kaptam egy utolsó nyári szünetet a szüleimtől (július-szeptember)

ebben volt valódi pihenés, agyszellőztetés, utána pedig jött a szokásos álláskeresés, interjúzgatás

• munka, az első igazi full time tapasztalatszerzés, ami már nem gyakornokság (október-május)
• nyári szünet (ezt már magamtól kaptam) és PhD felkészülés (június-augusztus)

A jelentkezési időszak idén április közepén kezdődött és május végén zárult. Tehát, volt nettó másfél hónap, hogy jelentkezzen aki akar. Tavaly ilyenkor már tűkön ültem, hogy huuu akkor majd ennek jó időben nekiállok, meg kutatási tervet készítek, ilyen konfi igazolás, olyan cikk összeszedése, stb. Haha. Szeretek azért magamon nevetni ilyenkor. Tudjátok, van az az expectation vs. reality meme. Az enyém valahogy így nézett ki:

Szóval, az alapképzés záróvizsgás hetekhez és a mesteres diplomamunkairáshoz hasonlóan meglehetősen kapkodósra sikerült a dolog. Végül, az utolsó héten raktam össze jóformán mindent, és a május 31-i határidőhöz képest május 30-án adtam be a jelentkezési csomagot. Éppen időben.

Mire lesz szükséged? 

Minimum követelmények a jelentkezéshez:

• sikeres záróvizsga, legalább jó minősítésű oklevél (tehát legalább négyes)
• angolból legalább B2 szintű, C típusú (komplex) nyelvvizsga
• szakmai terület átfogó ismerete
• kezdeti igazolt tudományos szakmai eredmény
• felvételi pakk + eljárási díj befizetése

Nemrég volt egy cikk a doktorival kapcsolatban, amin kicsit felháborodtam (az illető nem került be az ösztöndíjasok közé, és ment a morcogás), majd miközben megvitattam többekkel (akik nálam tapasztaltabbak a PhD témakörben), nem egyszer előkerült, hogy “valószínű nem volt elég jó”...szóval most itt hagyom, hogy mi volt az én “elég jóm” az ösztöndijas helyhez. Hozzátenném, tőlünk ebben az évfolyamban csak én jöttem alkalmazott pszichora, a többiek a kogos helyért versenyeztek. A biztonság kedvéért (és a kevésbé jóindulatú hangok megnyugtatásáért) mellé teszem a clear pontozási rendszert is, ami a felvételi folyamatot végigkíséri. Aki meg a jelentkezésen gondolkodik, hátha segitségként érzékeli, de legalább viszonyítási pontként :)

• sikeres záróvizsga pipa, oklevelem minősítése kitüntetéses, záróátlagom 4.85
• nyelvvizsgáim: angol felsőfok (IELTS Academic 7.0 point, ez magyar rendszerben a C1 szintű komplex nyelvvizsinek felel meg, de van egy államilag elismert telc B2 C típusom is), német felsőfok (ECL C1 komplex)
• szakmai terület átfogó ismerete asszem pipa, bár mindig van hova tovább (erről később bővebben majd)
• kezdeti igazolt tudományos szakmai eredmény: namost, ez a TDK meg a publikációk. Itt megjegyezném, hogy mester első évében részt vettem a TDK-n, viszont a tanszéki különdíjnál tovább nem jutottam, alapképzés alatt meg még nem volt cél a tudományos munka. Cserébe viszont volt egy nemzetközi konferencia poszterem, két MPT Nagygyűlés előadásom, egy Pszinapszis előadás+poszterem, meg voltak cikkeim, amik ugyan nem minősülnek tudományos publikációnak, de szakmai témákban írtam őket, ezért úgy gondoltam, bemutatom azt a tízet is.
• felvételi pakkomról és az eljárási díjról alább.

Pontszámok

• Tanulmányi eredmények: max. 25 pont, 4.71-5.0 20-25 pont
• Nyelvismeret: max. 10 pont, ezt nem magyaráznám, a két felsőfok vagy egy felsőfok egy középfok kombó mindenhol maxol
• Szakmai-tudományos tevékenység: max. 25 pont, ezt nem tudom pontosan, de a konfik és a tanszéki tevékenységem jól jöttek
• Szakmai felkészültség, tájékozottság: max. 30 pont, ezt a felvételi beszélgetés alapján dönti el a bizottság, ha jól saccolom, ez egész magas pontszám lett
• Pluszpontok az utóbbi két ponthoz kapcsoltan: max. 15 pont

Minimum 60 pontot kell elérni, hogy részt vehess az eljárásban. Maximum 105 pontot lehet elérni, engem 94 ponttal vettek fel.