tl;dr: ez egy őrült félév volt. gyors és őrült.

tl;dr II: alkalmazott reziliencia gyakorlat márciustól júniusig.

Kisiskolás korom óta összesen egy évet töltöttem "hivatalos" tanulmányok nélkül, bár akkor meg éppen módszerspecifikus képzéseket végeztem, szóval, na, tanultam akkor is. Eltelt tehát 19 év úgy, hogy ilyen-olyan iskolapadokban ültem, és most, ebben a 19. évben meg iskolapad helyett az íróasztalomnál, a teraszon az asztalnál, néha az étkezőasztalnál ülve tanultam és tanítottam kb. 3 hónapon keresztül, mert jött egy olyan, hogy koronavírus-járvány, és hozott magával egy távoktatást útitársnak. Nem, nem fogom tudni kikerülni a járványt, mert teljesen átszervezte az életem minden területét, és így a PhD-t is.

Januárban még nyugodtan készülődtünk a tavaszi félévre, felvettem szépen az óráimat, néztem az ütemtervem, vártam a konferenciákat, és igyekeztem meggyógyulni abból a ronda megfázásból, amit karácsonykor szedtem össze, és úgy január végéig tartott. Félév elején van egy beszélgetés, amikor a következő néhány hónap terhelését, céljait beszéljük át, és már ott látszott, hogy baromi izgalmas időszak előtt állok, és a végére valószínű el fogok fáradni. Ez kell ide!

Sokkal izgibb lenne dramaturgiai szempontból, ha előbb azt írnám le, mi volt a terv, és csak utána mutatnám meg, hogy aztán mi lett belőle, de rövidítek, és itt hagyok egy táblázatot. Aztán pedig külön posztokban megmagyarázom a táblázatot.

+ 1 ultimate változás: a szorgalmi időszak utolsó 8 hetét és a vizsgaidőszakot távoktatásból vezényeltük le. Segítek, a szorgalmi időszak 14 hétből áll, az újratervezés az utunk felénél következett be. Kicsit olyan, mintha a félév eleje nem is lenne, mert a távoktatás sokkal intenzívebb és fárasztóbb volt – hát persze, ez volt az új terep, sokkal kevesebb kognitív séma nélkül, sokkal kevesebb tapasztalattal, sokkal több kihívással, sokkal több rezilienciával és sok-sok megoldással.

A hogy néz ki egy hetem/napom teljesen új értelmet nyert: reggel 8tól kb. este 6ig dolgoztam, aztán kis pihi meg kutyaetetés, aztán vissza a laptop elé, este 11-ig vagy éjfélig, de volt 2-3 extrém eset, amikor este 10től reggel fél7ig dolgoztam. Itt szeretném egy kedves ismerősömet idézni: "Abbahagyni lehet, befejezni nem.". Side note magamnak: tanuld meg abbahagyni. 

Mielőtt számszerűsíteni kezdené bárki is az órákat, szólok, ne tegye. Amikor ezt csinálod, nem olyan, mint egy "átlag" munka – persze, azt is van, hogy hazaviszed, nem tudod kizárni, stb. Ez a félév akkor is kemény lett volna, ha a szokásos menetrend szerint, tantermi oktatással nyomjuk le. Így viszont jött a plusz átszervezés, találd ki az újat, rakd össze, tájékoztasd, segíts használni, segíts nem félni, tartsd fenn a figyelmét, és amúgy tegyél bele mindent, maximálisan.

Mielőtt azt hinnéd, hogy ez az egész, minden megpróbáltatásával – mert amúgy hello, ezen kívül még bőven volt más elfoglaltság is, meg magánéleti dolgok – taccsra tett minket, szólok, hogy ne tedd. Annyi kimondott és leírt pozitív visszajelzést kaptunk egymástól, hallgatóktól, másoktól, mint előtte ritkán. Sokan voltak hálásak, sokan lelkesek, sokan egyre kiegyensúlyozottabbak, és sokaknak mi segítettünk, azzal és ahogyan oktattunk és csináltuk a félévet. Biztosan van, aki nem szeret annyira beadandókat olvasni. Nos, én ebben a félévben 75 beadandót (ebből 63 3-5 oldalas, 12 11-13 oldalas), 4 diplomamunkát és 2 projekt dolgozatot olvastam el – utóbbi két típust 2-3x is, mert itt nemcsak értékelsz, hanem támogatod is a hallgatót a folyamatban. Ez összesen kb. (tényleg kb.) 650 oldalt jelent, szóval kicsit olyan volt, mintha +1 kötet Harry Pottert is olvastam volna. Volt olyan bedandó, amiben 1-1- bekezdés a köszönetnyilvánításról szólt, és volt olyan beadandó, amiben a hallgató meghatóan őszinte volt felénk. Nem könnyű olvasmányokat kaptunk, hanem részletes és tartalmas önreflexiókat, gondolatmeneteket, és sok-sok nyitottságot, befogadást. Ez a félév igazi hullámvasút volt, de eléggé úgy tűnik, hogy sokszorosan megérte a befektetett munka. Igazából, ha csak egy hallgatónak tudtunk, tudtam segíteni bármelyik kurzussal vagy bármelyik témavezetői konzultáción, megérte – és láss csodát, még inkább úgy tűnik, hogy nem csak egy ilyen hallgató volt. :)

Most pedig, mivel ilyen még nem volt, és jóóóóóó sok tapasztalatunk és új ötletünk született, szépen nekiálltunk rendszerezni és feldolgozni ezeket, hogy még jobb és minőségibb oktatásban részesülhessenek a hallgatóink - legyen az tanteremben vagy távolról. 

Hálás vagyok a hallgatóinknak, hogy ők is aktívan bekapcsolódtak ebbe a félévbe, kértek, szóltak, visszajeleztek, és velünk együtt tettek azért, hogy a távoktatásban is értéket teremthessünk.

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, nagyon hálás vagyok Ágotának, hogy minden percben sokszorosát kaptam tőle – nem csak ebben a félévben – abból a támogatásból és sok fontos dolgoból, amiket itt most leírtam. <3