Előre szólok, ez most kicsit más lesz: csak nyomokban tartalmaz PhD-t, elvégre a pszichológus diplomámmal "egy üzemben készült".

Vélemény helyett inkább gondolatcsomag és olyan nézőpont megoldása, ami a pszichológusi létből, az egyéb képzésekből, a saját önismereti órák számából, a saját részre szóló terápia és coaching folyamat felismeréseiből, és az eddigi klienseim visszajelzéséből állt össze.

Íme az eredetileg Instragramon megosztott sztori, változtatás nélkül közölve (kivéve azt a néhány betűt, ami az instáról kimaradt):

"halihó!
arra gondoltam, hogy kivételesen megosztok veletek néhány gondolatot arról, hogy szakemberként mit javaslunk, hogyan dolgozunk (többes szám= nem mindenki, de én, és akikkel én dolgozom együtt), amikor a kliensek nagyon mély és személyes témákkal fordulnak felénk.
talán az egyik legfontosabb, hogy az ő céljuk a fejlődés, de legalábbis az, hogy kisebb-nagyobb lépéseket tegyenek a számukra "jobb" irányba.
ez itt nem tanácsadás (azt amúgy sem teheti a pszichológus), és nem is iránymutatás vagy megmondás.
nem kell úgy lennie, ahogy leírom, de talán érdemes elgondolkodni rajta.
szakterületem miatt sokat dolgozom a pozitív átkeretezéssel, az erősségeink optimális használatával, és a megküzdéssel.
minden alkalommal emlékeztetem a klienseimet (vagy éppen a hallgatóimat), hogy az önreflexió (és ne gondold azt kérlek, hogy enélkül menni fog a fejlődés) melós dolog.
ugyanígy felhívom a figyelmet arra, hogy a fejlődés egy folyamat, hagyjunk neki és magunknak is időt hozzá, és próbáljuk ki az elfogadást akkor is, ha kihívásokba ütközünk.

mióta legtöbben otthon vagyunk, a korábban is erős online jelenlét és megjelenési lehetőség tovább fokozódott. szerencsére, sokan látják már azt is, hogy most igazán lehet időt találni arra, hogy kicsit önmagunkra figyeljünk.
nem, most nem a mindfulnessre vagy a meditációra gondolok. sokkal inkább arra, hogy mi zajlik bennünk. olyan ez kicsit, mint a tavaszi nagytakarítás.
jöhetnek a felismerések, az aha-élmények, és majd utána, amikor készen álltok, a cselekvésbe fordított fejlődés.
tudtátok, hogy amikor például coaching folyamatban (hagyományos terápiával nem foglalkozom, viszont coaching pszichológusként a coach és a pszichológus eszköztár is rendelkezésemre áll) egy adott témával dolgozunk, a kliens felé irányuló kérdések többsége arra irányul, hogy ő hogy van ebben a helyzetben, ő miből látja a változást, és csak kisebb részben foglalkozunk azzal, hogy a környezete ebből mit vesz észre, ők hogyan reagálnak?
a mentális fejlődés belső munka, aminek lehet a környezetedre gyakorolt hatása, de alapvetően benned történik.

szeretném még egyszer hangsúlyozni a "benned" fontosságát. elcsépelt a "magadért tedd", de igaz.
ha a párkapcsolatodon szeretnél dolgozni, elsősorban magadra számíthatsz, hiába vagytok ketten a játékban. magadon tudsz formálni, változtathatod a viselkedésed, de a párod ugyanígy magával dolgozik, és a kettőtök interakciója ezen viselkedési változások szerint alakul majd.
hasonló a helyzet, amikor a manapság hot topicnak számító önelfogadásról beszélünk. ez egy rendkívül tág téma, különböző megközelítési módokkal, és számos reakcióval (utóbbiban pedig sokszor közrejátszanak a társadalmi normák - és itt nem az elvárásokról beszélek).
emlékszel még a belső munkára? nos, önértékelés és önelfogadás esetén – nem túl meglepő módon – belül kezdjük a munkát, és bizony a fókuszt sokszor ott is tartjuk, csak mellé vesszük fokozatosan a környezet visszajelzéseit.
éppen ezért elgondolkodtató, amikor self-acceptance hashtagtől és pucér képektől hangos a mindenféle online platform.
fiúk és lányok, mielőtt erre a szintre ugrottatok, megvolt a naplózás, a tükör előtti pozitív beszélgetés magatokkal, vagy éppen az a sokáig halogatott kérdésáradat egy bizonyos másik felé?

emlékeztetőül: ez belső munka.
kérhetsz visszajelzést, és sokszor jól is jön, hogy tovább tudd csiszolni magad, de továbbra is te dolgozol magadon, magadban. rajtad kívül senki sem fogja pontosan ugyanazt gondolni, érezni, látni, megélni. ez a sajátod.
készíthetsz magadról képet (tök jó gyakorlat!), de próbáld ki, hogy megtartod magadnak, és saját magadnak írod meg, amit mástól szeretnél hallani: hogy milyen jó így a hajad, milyen csinos rajtad az a ruha, vagy éppen milyen jól állnak a sok nevetéstől keletkezett szarkalábak.
nagy úr a társas kívánatosság, és fontosak a környezetünk visszajelzései, de az önelfogadás nem kell, hogy exhibicionizmusba forduljon.
jöhet egy gondolatkísérlet?
tegyük fel, hogy van egy szuper fotód, amit ország-világ elé tárnál, hadd lássa mindenki, milyen okos és szép vagy, és/vagy mennyire elfogadod magad, milyen fantasztikus belső értékeid vannak (mert vannak).
ugyanezt a képet kitűznéd nyomtatva a hirdetőtáblákra is?
az a fokozott arousal szint, ami a reakciók iránti várakozást jellemzi (lehet a vágyakozás manapság jobb szó) nem biztos, hogy az önértékelésedet fogja támogatni.
kezdd inkább magaddal, aztán olyanokkal, akik között biztonságban érzed magad. aztán amikor már nem dacból ignorálod azt, aki máshogy lát téged, mint vártad, veregesd meg a vállad, mert ismét tettél egy lépést a saját jóllétedért és mentális egészségedért.

szóval íme néhány ötlet, ha tényleg magaddal dolgoznál:

• self-talk tükör: adj magadnak pozitív visszajelzést, fedezd fel magad, keress olyan részeket magadon, amik kedvesek számodra, tetszenek. mondd el magadnak ezeket. hangosan. a szemedbe nézve.
• vezess naplót azokról a pillanatokról, amikor erősnek, magabiztosnak érezted magad. mit tettél ekkor? hol voltál? kik voltak veled? legközelebb ezt a cselekvést próbáld reprodukálni, ne magát az érzelmet.
• írj levelet magadnak a jövő azon pontjából, amikor úgy érzed, kellően "rendben vagy". írd le, hogyan viselkedsz, kikkel veszed magad körül. a jövőbeli éned adjon tippet a jelenkori énednek, hogy hogyan tudja elérni a "jó" állapotot. nem kell sok tipp, engedd meg magadnak a kis lépéseket.
• kifelé tekintés: beszélgess a hozzád közel álló, számodra fontos személyekkel, hogy ők milyen értékeidet, tulajdonságaidat, képességeidet szeretik benned. nézd meg, hogy ezekből minek vagy tudatában, mi lepett meg, és mi az, amit akár jobban is szerethetnél magadban, magadon.

ha szeretnéd, privát üzenetben megoszthatod, hogy mit tapasztaltál a gyakorlatok elvégzése során.

ha szeretnéd, mondd el az élményeidet a hozzád közel állóknak."

 További, nem konkrétan a PhD képzéssel kapcsolatos gondolatot a hamarosan induló Erősségblogon olvashattok majd. Addig is, ha szeretnétek önmagatokkal dolgozni, és fejleszteni az erősségeiteket, megküzdési stratégiáitokat, a PhD kutatásom részeként indítok egy ingyenes fejlesztőprogramot, amibe bárki csatlakozhat, aki dolgozik. (Az is jöhet, aki nem dolgozik, de szeretne fejlődni, nekik nem munkaspecifikus gyakorlatok vannak.) Ha kedvet kaptál, vagy szeretnél többet megtudni a dologról, írj kérlek egy rövid emailt a baloghblanka@erg.bme.hu email címre, és elküldöm a program leírását. Elöljáróként: a mesterszakos diplomamunkám készítésekor hasonló programmal dolgoztam, és az akkor egy hónap hosszúságú program mérhetően pozitív változásokat eredményezett a résztvevők életében.

A képek a szerző tulajdonát képezik, felhasználásuk engedélyköteles.