tl;dr: unatkozni nem fogsz, és van az az alváshiány, amin már a 3 kávé sem segít.
tl;dr II: tekerj le az aljára és nézd meg a képet.
Másfél hónap. Ennyi telt el azóta, hogy elkezdtem a phd képzést. Nagy levegő.
Nos, egyelőre örömmel mondhatom, hogy az előttem érkezők intelmei és figyelmeztetései még nem következtek be, cserébe jött egy kis hideg is a melegre. Inkább kevesebb, és még mindig a viselhető kategória.
Utóbbival kapcsolatos megéléseimet ide most nem pakolom ki - gondolkodtam rajta, mert elvileg az lenne a célom, hogy kvázi feketén-fehéren itt legyenek a történések, és ezzel segíthessem azokat, akik tanakodnak. Ennek oka az, hogy nem rendszerszintű dolgokról van szó, és mivel volt szerencsém egy szintén most startoló doktorandusz lánnyal is beszélgetni (csak ő másik képzésben, másik egyetemen, tök más témában), látom, hogy egy privát beszélgetésben sokkal jobban árnyalhatók ezek a tapasztalatok.
Szóval, még mindig ott tartok, hogy szeretem a döntésem, és szeretem azt is, hogy ott csinálom, ahol. Még mindig sokkot kapnak az emberek, amikor megtudják, hogy ez bizony még négy év elköteleződés, én meg mosolygok, szépen, kedvesen.
Dióhéjban az elmúlt másfél hónapról: bőven lett volna időm írni. Energiám már limitáltan, az agyam meg az első hetekben úgy kiégett délután fél hatra, hogy öröm volt nézni. Tehát, eddig nem írtam, de most fogok, méghozzá hosszabban most, aztán igény szerint kicsit jobban kibontom az altémákat is.
Státusz update közben: még az elején kifejtettem, hogy szerencsésnek mondhatom magam, amiért van lehetőségem csak erre koncentrálni. Állításom fenntartom, valamint kiegészíteném egy majdnem-idézettel amit egy adjunktustól hallottam - négy évig nem volt magánéletem, nappal csináltam az egyetemi dolgokat, aztán mikor már mindenki hazament és csend volt, cikkeket olvastam. Kezdőd(get)ik. Már nem indulok el úgy otthonról, hogy ne lenne nálam jegyzetfüzet, toll, sorkiemelő és 2-3 cikk. Kádban a Harry Potter helyett újabban cikket vagy szakkönyvet olvasok és megtanultam egy mondatba sűríteni a doktori témámat. Ugyanitt: család, baráti kapcsolatok, edzés és egészség jól vannak, köszönik szépen.
Tehát a másfél hónap. Tényleg dióhéjban.
Szept. 2. - PhD beiratkozás; Kutatók éjszakája kick-off meeting; PhD évnyitó
Szept. 3. - első tanszéki értekezlet; első szakcsoporti megbeszélés; első MA-s workshop
Szept. 5. - tréning előkészítés; fotózás; szakos tájékoztató az elsős MA-soknak
Szept. 10. - első Leadership & Entrepreneurship Studies óra az AIT-on
*innentől ez kedden és szerdán ismétlődő tényező*
Szept. 11-13. - tréning az elsős MA-sokkal a Balatonon
Szept. 18. - Kutatók éjszakája megbeszélés Mesivel és Trixivel, ők segítenek a workshopnál hallgatói oldalról <3
Szept. 26. - kari kommunikációs megbeszélés
Szept. 27. - Kutatók éjszakája előadás és workshop
Okt. 1. - TDK konzultáció szuperkirály MA hallgatómmal, Gyurival;első társszerzős cikk véglegesítés
Okt. 3. - kari kommunikációs megbeszélés
Okt. 7. - óramegfigyelés; PhD community kick-off
Okt. 8. - TDK konzultáció; kari social kick-off
Okt. 9. - konzultáció a saját témavezetőmmel
Okt. 10. - PhD kurzus; kari kommunikációs megbeszélés; interjú; kari kommunikáció megbeszélésII
Okt. 11. - kari kommunikációs megbeszélés
Ezek az események. Hogy mi van ezeken kívül? Unalom biztosan nem. Mutatok néhány mintanapot.
Edzéssel indítok, aztán irány a tanszék, TDK konzultáció, az AIT óráig mindent intézni, amit kell. Ide tartozik, hogy havonta egyszer van tanszéki értekezlet és szakcsoport megbeszélés, ez nagyjából le is fedi a délelőttöt. Aztán irány az Infoparkból a Graphisoft park, ahol életem első angol nyelvű óráján veszek részt, és a kis cuki bölcsész besorolású diplomáimmal arról tanulok, hogyan építsünk céget, mindezt úgy, hogy az egyik csoporttársam a Dartmouthról van, fejben számol megtérülést és kockázatot prezentáció közben és mindennek tetejébe még jó fej is - és szerencsére nem tud magyarul és ezt most nem érti :). Óra után vissza a városba, még belefér 1-2 meeting vagy az életem rendezése aka főzés, takarítás, fellélegzés.
A következő nap szinte ugyanez, annyi, hogy a délelőttöm során nincs se megfigyelni való óra, se más “kötöttség”, szóval van idő dolgozni a saját dolgaimon és ha úgy jön ki, Ágotával itt tudunk beszélni.
A harmadik dedikált egyetemi nap is edzéssel indul -meglepő, mi?-, délig munka, aztán kari kommunikációs megbeszélés, meg ami még beesik.
Összességében, eléggé beindult az élet, alakulnak a felelősségteljes dolgok, és minden héten többször lehetek hálás azért, hogy ezen a pályán lehetek, jobbá tehetem mások életét (ők mondták!) és eközben megélhetem a saját sikereimet.
Megtiszteltetés, hogy a hallgatók hozzám is fordulnak a kérdéseikkel; hogy Gyuri úgy gondolta, engem szeretne témavezetőjének a TDK során; hogy Mesi és Trixi segítettek a Kutatók Éjszakáján; hogy ugyanezen az eseményen előadhattam és segíthettem kicsit közelebb kerülni annak a 30 embernek a saját erősségeihez; hogy még vár rám néhány további előadás; hogy részt vehetek a kar kommunikációjában; hogy a magánegyetemi órán az oktatóm - aki nem mellesleg elismert üzletember- azt mondja, örül, hogy járok az órára és hogy jól érzem ott magam. Megtisztelő az a bizalom, amivel a hozzám közel állók és azok, akik kezdik megismerni a munkásságom fordulnak felém.
Másrészről köszönöm, hogy az előttem járók nyitottan állnak hozzám és segítenek. Itt most nyugodt szívvel tudnék kiemelni 8-10 embert, de ezt majd inkább nekik, személyesen.
Szóval ezt most lekerekítem itt, és megyek szépen megírni a mai hálanaplómat, elvégre ez az egyik kedvenc intervenciós gyakorlatom.
Végül, itt hagyom az eddigi legkedvesebb dolgot, ami "A Note to the Reader" címszó alatt valaha olvastam.
