A szóbeli felvételiket, meg úgy általában a szóbeli vizsgákat, és egyéb performanszokat valami különös aura övezi. Én legalábbis, a magam kis felkészülős módján szeretem ezeket is lehetőségeimhez mérten körüljárni, és az általánosabb infokat összeszedve nekimenni a dolgoknak. Nos, ez talán azért van, mert bár kicsi koromtól kezdve sokat versenyeztem (értsd: tanulmányi versenyek, mert az legalább jól ment, nem úgy, mint a cooper futás), a szóbeli érettségiknél megkezdődött az a számonkérési forma, ami bizony nem olyan könnyen bejósolható, amiben jelentős szerepet vállal az a készségem, mely által nemcsak a random információkat (tehát, hogy ki mit mondott/irt egy három évvel ezelőtti vasárnapon), de a strukturált gondolkodást kívánó tételeket, összefüggéseket is megfelelően tudom elmagyarázni.Igen, az első ilyen az érettségi volt, de igazából azt még élveztem is, még ott is, amikor éppen vizsgáztam. Aztán jött az egyetem, ahol az írásbelik voltak többségében, majd jöttek a szigorlatok. Vannak ilyen szavak által előidézett paráim, úgyhogy én a szigorlatot, csak azért, mert szigorral kezdődik, valami brutálnehéz dolognak tartottam, és elképzelni sem tudtam, hogy milyen lehet az a szóbeli vizsga, ami szigorlat. Meg záróvizsga. Merthogy ezek olyan méltóságteljes vizsgamonstrumnak tűnnek első hallásra, pedig valójában sima szóbeli vizsgák, csak nagyobb az anyagrész és kicsit több múlik rajtuk.

A PhD felvételiről emailben jött a tájékoztatás, nem sokkal a jelentkezési csomag beadása után. Az időpont nem volt újdonság, hiszen azt előre kiírják a honlapra, idén június 14., péntek volt A dátum. Ezen, és a beszélgetés pontos helyszínén kívül viszont nem igazán volt pontos információ publikusan. Maradt a jól bevált módszer, érdeklődtem a témavezetőmtől és a korábbi években felvételizettektől, aztán pedig jött a tájékoztató.

A tájékoztató mail

Egyrészt, itt bizony “Kedves PhD felvételiző” vagy, ami nekem első olvasásra hatalmas mosolyt csalt az arcomra (meg utána többedik olvasásra is), mert éreztem, hogy ez már más, itt már nem a diplomáért megyek, hanem a céljaim következő szintjéért.

Ebben a mailben ismét benne volt a felvételi pontos ideje és helye, valamint a szertartás menete és a beosztásunk. 

Ezek szerint egy óránk lesz egy külön teremben felkészülni - tehát elolvasni egy angol nyelvű cikket, ami kapcsolódik a megjelölt témámhoz (ezt rendszerint a témavezető választja számodra, és a felvételi bizottság megkapja előre, szóval itt már ne utazz arra, hogy úgyse olvassák el), majd erről a cikkről röviden beszélünk a felvételi bizottsággal. Még egy dolgod van előzetesen: az utolsó két befejezett tanéved összesített átlagát ki kell számolnod (ha te is két éves mesteren vagy, akkor nincs más dolgod, mint szépen megnézni neptunkában, vagy visszaemlékezni, hogy mit mondtak a záróvizsgás eredményhirdetésen).

Hogyan készülj?

Hát, mondjuk nézd át még egyszer a leadott kutatási terved. Én olvastam néhány plusz cikket a témámhoz kapcsolódóan még, mert van egy olyan része, ami számomra is újabb terület. A másik, amit megtettem, hogy felhivtam a témavezetőmet, és szépen elmondtam neki a módszertani részt, hogy mit hogyan szeretnék, milyen ütemezéssel, mit várok ettől, ő pedig felvette a konstruktiv kritikus szemüvegét, és feltett néhány kérdést, amit még érdemes volt átgondolnom.

A felvételi beszélgetés

Mivel nyári nap volt, és tudtam, hogy egy régebbi épület felső szintjén leszünk, ahol nem biztos, hogy lesz klima, felvettem a stratégiai világos szettet. Na most, mielőtt bármi praktikus dolog következne, ami valóban a tudományos részre vonatkozik, jöjjön egy kéretlen jó tanács: legyél csinos. Nem kell ruha ruhában és magassarkúban menni (ahogy én tettem), ha nem érzed kényelmesnek vagy nem illik a stilusodhoz, de add meg a módját. Tudományos pályád viszonylagosan meghatározó perceire készülődsz.

Szóval a felvételi beszélgetés

Megérkezel a kijelölt helyre a kijelölt időpontban (a felvételid előtt 1 órával és 10 perccel), és az adminisztrációs pultnál bemondod a neved, meg ami info még szükséges lehet (pl. témavezető neve vagy hogy melyik témakörre jelentkeztél -nálunk jelenleg ez vagy kognitív vagy alkalmazott pszicho). Ott megkapod a cikket kinyomtatva, amit a témavezetőd választott neked, és ha van hely, akkor már egyből mehetsz is be a felkészülő terembe olvasni.

Erre egy órád van, kapsz jegyzetelős papírt, meg amúgy a cikket is megtarthatod, szóval abban is nyugodtan aláhúzhatsz, jegyzetelhetsz, ami csak jólesik. Én vittem egy sima és egy színes tollat, többnyire ez a kombó vált be, ha szerettem volna rövidebb idő alatt strukturálni egy addig ismeretlen infocsomagot.

Az absztrakt hasznos dolog ilyen szempontból, azzal kezdtem, és a végén is azt olvastam el még egyszer, plusz ide jegyzetelgettem néhány fő gondolatot. A cikk többi részét szépen sorban olvastam, bár itt azért hozzátenném, hogy nem baj, ha az alap/mesterképzés meg mondjuk a gap időszak alatt is olvasol cikkeket, könnyebb kiszűrni a releváns mondatok a sok however közül.

Papiron egy órád van a cikk elolvasására, viszont ha az előtted lévő hamarabb végez, akkor sanszos, hogy te is hamarabb mehetsz a megvitatós részre. Itt is igy volt, úgyhogy vettem két nagy levegőt és átsétáltam a másik terembe. Az asztal egyik oldalán ott volt szépen a szék nekem, a másik oldalán pedig ott ült a felvételi bizottság (a bizottság elnöke és még két kogos tanárnő), valamint a témavezetőm és még egy fiatal lány, aki tippem szerint doktorandusz lehetett. Nos, itt a köszönés kicsit érdekesen jött ki, mert magáztam a bizottsági tagokat, majd sziával köszöntem a témavezetőmnek és a lánynak.

Ezt követte a cikk megvitatása. Többségében a bizottság elnöke kérdezett, miután röviden összefoglaltam az olvasottakat. Ő leginkább a módszertani dolgokra volt kiváncsi, majd jött a lehetőség, hogy a többiek is kérdezzenek. A témavezetőm azt kérdezte, hogy melyik alkalmazott módszert venném be akár a saját kutatásomba, egy másik bizottsági tag pedig arról érdeklődött, hogy a kutatásomnak (meg a cikk alapját képező intervenciós programoknak) amúgy milyen költségvonzata van, és hogy a cégek mennyire nyitottak erre.

Összességében egy kellemes szakmai beszélgetésről volt szó, ahol a cikk összefoglalása, a kérdések megválaszolása és a saját kutatásomhoz kötés volt a fókuszban. Zárásként átbeszéltük a pontokhoz szükséged dolgokat (úgymint átlag, tudományos tevékenység, nyelvvizsgák, stb), az elnök elmondta, hogy július elején lesz eredmény, majd kedvesen elköszöntünk, és szépen kijöttem. Elköszöntem a lányoktól, akik az admin részt csinálták, és izgalmamban gyorsan el is indultam lefelé. Már a bejáratnál jártam, mikor hívott a témavezetőm, hogy amúgy ő csak engem hallgatott meg, és várjam már meg, ne rohanjak. Megvártam szépen lent Ágotát, akitől kaptam egy hatalmas ölelést (ezzel sikerült az izgatottságom egy részét feloldani), majd ultracuki módon átadott nekem egy dobozzal az egyik kedvenc csokimból. Megnyugtatott, hogy jó voltam, és ne aggódjak, szerinte tuti felvesznek. Elsétáltunk felém, átbeszéltünk néhány dolgot, hogy mi lesz majd szeptemberben, és mire elköszöntünk, úgy éreztem, hogy aznap nem igazán lehetett volna jobb pénteki progim.