just PhD things - a következő négy év

just PhD things - a következő négy év

Intro, pedigree, miértek és ambiciózus célok

2019. augusztus 01. - blansss_

Intro

Ma volt az első PhD-s meetingem a témavezetőmmel. Nettó négy óra alatt átbeszéltük, hogy nagyjából mi vár rám az első félvben, milyen ütemezés lenne jó az első két évre nézve, mik a kihívások, mire érdemes majd odafigyelni. Csodálatos négy óra volt, de erről majd később.

Ezt a blogot azért kezdem, mert akárhányszor belefogok valamilyen tanulmányba, szeretek tájékozódni az előttem képződőktől, ha van rá lehetőségem - most más a helyzet. Általános iskola óta lelkes tervező vagyok, ami az életem ezen területét illeti, és az eddigieket elnézve, a megvalósítást is kipipálhatom. Vannak viszont alkalmak, amikor nincs előttem olyan ember, aki ugyanabban a rendszerben tanulna, mint amiben aktuálisan én kezdek, vagy nem ismerem őket olyan jól, hogy "időben" felmérhessem a terepet. Életemben először, kicsit vakon vagyok egy képzéssel, aminek a hossza megegyezik a gimis éveimével. A PhD a következő négy éves vállalásom, ez a blog pedig a virtuális naplóm, amin nincs lakat.

Spolier alert:

- benne lesz, hogy hogyan jött nekem ez az egész PhD dolog

- valószínűleg sok szubjektív élményt fogok megosztani

- lesz benne jó és rossz is, bár valószínű mindkettőt élvezni fogom

- ha valaki még csak gondolkodik rajta, vagy ő is most kezdi, talán segítség lesz a döntéshez vagy a hogyan továbbhoz

- ez itt többnyire tapasztalat és vélemény lesz.

 

Pedigree

-Verseghy Ferenc Gimnázium, német tagozat (2009-2013)

-ELTE PPK Pszichológia Ba, "jó" minősítéssel viselkedéselemző oklevél (2013-2016)

-BME GTK Pszichológia Ma, "kitüntetéses" minősítéssel okleveles pszichológus munka- és szervezetpszichológia specializáción (2016-2018)

-BME Pszichológia Doktori Iskola, Alkalmazott pszichológia témakör, start: 2019 szeptember

Miértek

Amikor végzős voltam mesterképzésen, megkérdezte tőlem az akkori tanszékvezető asszony, hogy miért jelentkezem majd a doktori képzésre. Akkor gyorsan azt válaszoltam, hogy szeretném lekutatni azt, amivel utána foglalkozni szeretnék szakemberként, plusz szeretnék tanítani. Innen is köszönöm, tanárnő, hogy akkor megkérdezte ezt tőlem, és hogy azt mondta: "először is, nem lekutatunk valamit, hanem kutatunk. másodszor, csak a tanítás nem elég indok." Kb. két héttel később a végzős koktélpartin pedig annyit mondott még nekem, hogy "Blanka, ugye maga jön hozzánk doktorizni? Ez magának való." Jöttem, és lettek új miértjeim.

Az egyik továbbra is az maradt, hogy szeretném kutatni azt a területet, amit utána piacképes üzleti modellé tudok varázsolni. Megjegyzem, ebben a pillanatban úgy tekintek magamra, mint fejlődő szakemberre, akinek vannak jó, de nem kiugróan különleges ötletei, és többé-kevésbé működőképes tervei a megvalósításra. Van azért hova eljutni még.

A másik inkább átalakult. Az oktatási vonal még mindig meghatározó, részben azért, mert van egy szuperinspiráló mentorom, aki folyamatosan újabb és újabb ötleteket oszt meg velem, és példaértékűnek tartom azt, ahogy ő oktatni képes. Ágota, belőled mindenkinek kéne egy. Másrészt azért, mert hiába volt szerencsém a hazai legjobb képzésekben tanulni, nekem is vannak ötleteim és tapasztalataim a saját tanulmányaimból adódóan, amikkel lehet dolgozni, és némelyik ilyen ötlettel talán érdemes is. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy szívemen viselem a hozzánk érkező és nálunk végző pszichológusok sorsát.

Végső soron pedig, szeretnék hozzájárulni hivatástudatommal és a szakmám iránti szenvedélyemmel, hogy a pszichológia, azon belül is a munka- és szervezetpszichológia/ alkalmazott pszichológia/ pozitív pszichológia (bármelyiket választhatjuk jelen pillanatban) ne habos-babos kanapénfekvős, nemvállaljuk témaként éljen az emberek fejében.

Ambiciózus célok

Aki már doktorált, vagy éppen már benne van rövidebb-hosszabb ideje a kivitelezésben, esetleg még magasabb szintekre vitte, azoktól némi türelmet szeretnék kérni a következő sorok olvasása közben, és a kételkedés-legyintés-kinevetés háromszöge helyett inkább egy "hajrá, kislány" virtuális vállveregetést. Még csak most sétálok a rajtvonalhoz, valójában halvány lila gőzöm sincs, hogy milyen lesz ez a maraton.

Egy hónappal a kezdés előtt az alábbi dolgok járnak a fejemben:

- szeretnék dolgozni doktori mellett

- tök jó lenne már első félév végére publikálni

- második év végére elkészülök a kutatásommal Atól Zig

- legfeljebb 4 év alatt megszerzem a doktori fokozatot, ha nagyon hardcore leszek, 3 év alatt

- az utolsó 2 évben elvégzem a szakképzést

- piacon is helytálló programot faragok a kutatási témámból

Emellett persze marad ugyanaz a magánélet felállás, ami eddig: legalább havonta meglátogatni a családomat, a barátaimmal havonta-kéthavonta összejönni kisebb-nagyobb csapatokban, közben pedig néha "csak úgy", heti 3x edzeni meg ami kardiora elrugdosom magam, valamennyire odafigyelni az étkezésemre (haha, ebben ma lett egy csavar), ééés mondjuk 7 órát aludni naponta. 

Igen, itt tisztában vagyok azzal, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ők a családom, ők a barátaim, hogy van Ágota és Zsolti (a témavezetőm és az edzőm, a két leginspirálóbb ember az elmúlt éveimből), és ők, akikről még nem tudom, milyen sokat fognak jelenteni számomra a következő négy évben. Köszi, hogy vagytok, és itt vagytok.

A bejegyzés trackback címe:

https://justphdthings.blog.hu/api/trackback/id/tr414990526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása